Kulcs, a zárban

- Asszonyom, asszonyom!

- Igen Ignis?

- A fiú!!!

- Hol van?

- Fenn az emeleten asszonyom. Megint a fejét veri a falba. Kérem, tegyen valamit, mert ez így nem lesz jó. Engem nem enged a közelébe. Üvölt, ha hozzá merek érni, és a tekintete... Kérem. Én ezt nem bírom.

- Megnézem.

Kettesével veszi a lépcsőket. Az apró kis sarokkal megáldott tű-lábbeli, nem éppen erre a célra alkalmas. Meg-meg nyaklik a siető léptek miatt.

Ott gubbasztott a sarokban, halkan dünnyögött és morgott. Kezeit saját teste köré fonta, szemeit a plafonnak szentelte, és ütemes mozdulatokkal, a két köztes falnak ütközött.

- Kisfiam. - hangja lány volt és nyugodt. Hallatára leállt a hintázással. - Itt a mama, semmi baj. - simogatott végig vöröses tincsein.

A gyermek nem nézett rá, de értette szavait. Görcsösen markolta meg az ujját, frissen vasalt ingének.

- Ne életem, ezt nem szabad! A mamának dolgozni kell menni. - finom erőszakkal fejtette le magáról a csontos kis ujjakat. - Így. Máris jobb. - simogatta ki idegesen a gyűrődéseket.

- Légy jó fiú, kérlek. Menjünk a szobádba.

A törékenynek tűnő nő, minden megerőltetés nélkül kapta fel a vékonyka kis testét, és elindult vele a szobájába.

Minden olyan tökéletes volt ott. Hatalmas, puha párnák, fehér, hosszú szőrű takaró, apró kis virágmintás ágynemű. Még az ágy faragása is annyira tiszta volt, a barázdák tapintása, a finom ívek. Nem voltak veszélyes tárgyak, nem voltak kemény felületek. A színek a fehértől a tört narancsig változtak. Világos volt, harmat illatú, és lágy. Törhetetlen váza, benne orgona, hisz tavasz volt.

- Kérlek, viselkedj rendesen. - csókolta meg fia homlokát, és elindult kifelé az ajtón.

- Aaaauuu.

- Mond szívem?

- Auuupaaa..

- Sajnálom életem, apa nincs itt. Tudod, már mondtam. Mennem kell kincsem, sietek!

Azzal becsukta maga mögött az ajtót. Nagyot szusszant, majd ránézett a cselédre.

- Ignis. Remélem, nem lesz szükség rá, mert szeret benn lenni a szobájába. Az orvosok azt mondják, jót tesz neki az a környezet de nézzen rá, még párszor. Körülbelül két óra, aztán vigyen be neki egy bögre meleg kakaót. A gyógyszerei ott vannak a fiókba, törje őket porrá, és tegye az italba. Csak így hajlandó bevenni őket.

- Igen asszonyom. - hajolt meg.

- Tessék. - nyomott a kezébe egy ezüstszínű kulcsot. Estére zárja be az ajtót kérem.

- Igen asszonyom.