2013. február 5., kedd

....


Pörögtek a másodpercek, és mégis minden olyan lassúnak, és elviselhetetlenül hosszúnak tűnt.
Éreztem a lelkét, nyakamon szorított a halál kéklő hideg keze, egyre inkább húzott, taszított, de dacoltam vele. Karjaim közt fogtam, szorítottam, ahogy tudtam, eszem ágában nem volt elengedni. A sötét massza kitartott, húzott le a mélybe, dacolt velem, körözött, szívta ki a gyenge kis test minden megmaradt erejét, hogy egy csepp se maradjon, s megkaparintsa magának az ártatlan lelket. Hátat fordítottam neki, karjaim közt óvtam, húztam magamhoz, védtem, ahogy csak tudtam, lelke helyett az én emlékeim vigye, a múltam darabkáit, a megélt egykor szép képeket, a gyermekeket, akikre eddig vigyáztam, bármit, csak őt ne.
A köpenybe bújt alakok nem tágítottak a fiú mellől, szurkálták, küzdöttek, nem adták fel. Szívdobbanást csaltak ki a már élettelen testből, majd kitolták a teremből.
Üveges tekintetemen könnycsepp gördült le, megmarta a só a külső burkot, nyomában fura, elfolyt, megszínesedett festékpaca és gyanta maradt, de nem érdekelt, nem foglalkoztam vele. Sajgott a belsőm, éreztem a fájó, lüktető, elmúlni nem akaró kínt, mely elfogott, féltem a halálától, éreztem az elmúlás szelét, tudtam, az árny még mindig köröttünk táncol, nem adja fel, nem nyugszik, húzza magával a lelket, melyet kinézett magának.
Hosszú kín következett, elmondhatatlan fájdalom, megmagyarázhatatlan üresség, hideg és üres.
A félelem úrrá vált rajtam, kezemmel szorítottam az alattam lévő terítőt, szemem becsuktam, a maró só kínozta tovább a külső burkom, s közbe belül is éreztem, megtörtem. Szilánkokká morzsolódott valami… elkezdet szúrni, nyúzni, égetni, marni, s én… remegtem.
Nem éreztem a lélegzetét, nem volt már velem a lelke, elvitték, elvesztettem, s erőm nem volt elég erős, hogy kövessem, nem tudtam… megnyerték ellenem a csatát, s én, magatehetetlen zuhantam a földre, karjaim kitekeredtek, a vad energikus zuhanás után, erőteljes koppanásban értem véget, arcom megpattant. A festék, finom porként szóródott szét a padlón, megrepedtem, eltörtem... Elvesztem.